Sárga eső hull

Létezik-e az ördög? – kérdezi
a lányom. Mi mást mondhatnék neki,
még innen a halálon: az ördög
valahol várja, hogy megszülessék,
és minden egyes házra, amelyben
fölsír, sárga eső hull az éjjel.
Az ördög zene és csellókon száll,
a halláshatáron billeg éppen
a hangja, folytonos születésben,
és nem létezik, csak akkor, hogyha
ő is úgy akarja.

Nemsokára megtudjuk, ki is az a Centauri. A rejtőzködő író ugyanis Kolozsváron lép fel. Remélhetőleg felismerhető testi valójában, nem pedig valami trükkös megoldást választva lesz jelen az Álljunk meg egy szóra estsorozat következő állomásán az az író, akit csak Centauriként ismer a magyar irodalmi élet és az olvasóközönség, amellyel honlapján és Facebook-oldalán tartja a kapcsolatot. A titokzatos szerző persze eddig is közölt fotókat magáról, de azokon jószerivel azonosíthatatlan.

Egyed Péter az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Álljunk meg egy szóra című beszélgetéssorozatának volt a vendége szeptember 29-én, a kolozsvári Bulgakov kávéházban. A szerzővel László Noémi beszélgetett. 

Mi az az „őspara” és mért mondja, hogy azért kezdett el írni, mert „félt, hogy mások kövérek”? Mit jelent az ember életében, ha 1956-ban született? Garaczi László Kolozsváron beszélt mindezekről. Azon ritka írók közé tartozik, akik irodalomból, írásból élnek meg – így vezette fel László Noémi az Álljunk meg egy szóra estsorozat legújabb vendégét, Garaczi Lászlót a kolozsvári Bulgakov kávéházban.

Márton Evelin nem tartozik egyetlen szekértáborhoz sem, és két rövidpróza-kötet meg két regény után sem érdekli a forma.

A kolozsvári Bulgakovban tartott Álljunk meg egy szóra legutóbbi estje „premier” volt abból a szempontból, hogy Márton Evelin személyében először volt női meghívottja az Erdélyi Magyar Írók Ligája beszélgetéssorozatának. Ez magát a meghívottat nem különösebben érdekli, nőként ugyanolyan jó írni, mint – valószínűleg – férfiként. Az est állandó házigazdája, László Noémi – most először – arra is reflektál, hogy a beszélgetés, hasonlóan a korábbiakhoz, egy puszira nyíló száj „árnyékában” zajlik – értve ez alatt a Bulgakov kávéház irodalmi szalonjának dekorációjául szolgáló fotóművészeti alkotás(oka)t.

Kovács András Ferencnek, alias KAF-nak sikerült – legalább időlegesen – eloszlatni azon kételyeinket, miszerint a költészet (különösen annak kortárs válfaja) nem lehet népszerű. Az Álljunk meg egy szóra estsorozat legújabb eseményére több mint százhatvanan regisztráltak be a Facebookon és közel ötvenen bizonytalankodtak, hogy részt vesznek-e. 

Kezdjük a legelején. Ön mit tenne, ha a nagyapja – akit történetesen Jékely Zoltánnak hívnak – patinás könyvgyűjteményében találomra fellapozza Kazinczy Ferenc sok kötetes levelezésének egyik, szintén találomra kiválasztott kötetét, és rábukkan egy olyan történetre, amelyről úgy érzi, nincs még egy ilyen a világon? És mindehhez írói tálentum is társul, mert nem hiába Áprily-Jékely-utód az illető. Valószínűleg nehezen tudna ellenállni a kísértésnek, hogy papírra vesse.

A nagy kérdés az, hogy amikor a poéta Markóról beszélünk, sikerül-e lehántani róla azt az identitásréteget, amit közel két évtizednyi aktív politizálás rakott rá. László Noémi megpróbálta. Az, hogy létezik-e még Markó Béla, a költő, nem kérdés: az elmúlt években, amióta hátralépett egy fokkal a politikai ranglétrán, sorra publikálja változatos műfajú köteteit: gyerekkönyveket, szonettgyűjteményeket, újabban közéletinek mondott verseket.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) irodalmi estsorozatot indít a kolozsvári Bulgakov kávéházban. Az első meghívott Markó Béla, akivel ezúttal költői minőségében beszélget február 25-én a sorozat állandó házigazdája, László Noémi, az E-MIL nemrég leköszönt elnöke. Erről – is – kérdeztük a költőt, akit széles körben csak Nonóként ismernek.

- Álljunk meg egy szóra címmel indít az E-MIL irodalmi esteket. Kivel/kikkel álltok meg egy szóra? 

- A sorozat február 25-én indul, Markó Bélát fogom irodalommal, irodalmi élettel kapcsolatosan kérdezni. A következő esten, március 25-én Cserna Szabó Andrással beszélgetünk arról, mivel eszik-isszák Szentesen, a budapesti vagy akár a kolozsvári Király utcában az irodalmat. Ezután költészet napján lesz egy beszélgetésünk Fekete Vincével. Ezen kívül ígéretet kaptunk Kovács András Ferenctől, akivel még nem sikerült időpontot egyeztetni.

Ilyen az, amikor a bukaresti sajtókülönítmény kiszáll a Székelyföldre, és nagyjából annyira érzi otthonosan magát, mint egy fekete-afrikai törzsi településen. Itt ez a riportnak álcázott szöveg az Adevărulban, tessék elolvasni. Megfutotta már a maga köreit a Facebookon, az online sajtóban – méltán, mert tényleg tanulságos.