Az E-MIL árkosi táboráról
Fotó: Dimény-Haszmann Árpád

Az E-MIL árkosi táboráról

Rendhagyó módon az Erdélyi Magyar Írók Ligájának XII. írótábora a szokásos szeptemberi időpont helyett kissé megkésve, idén tavasszal ugyan, de annál sikeresebben és a szervezést tekintve gördülékenyen lezajlott, meglátszott az összeszokott szervezőcsapat lelkes munkájának eredménye.
A levegő tiszta volt, a hőmérséklet kedvező és a hangulat szokásosan kiemelkedő (noha a korábbi táboroknál békésebb, talán a nyaralási időszakon kívüli időzítés miatt szűkebb körű is volt), az előadások László Noémi moderálásának köszönhetően még soha nem kezdődtek pontosabban, mint az idei évben.

A tulajdonképpeni programok március 28-án, péntek délelőtt kezdődtek, hiszen a kezdőnap, a csütörtöki este hagyományosan a tábornyitásról, valamint a tavalyi évben történtek átbeszéléséről szólt, mert a tábor egyike azon kevés alkalmaknak, amikor az erdélyi, magyarországi írók, költők személyesen találkozhatnak, élményeiket, tapasztalataikat egymással megoszthatják. 
A tábor témájául az Erdélyből elszármazott, Magyarországon élő írók Erdély-képe lett kijelölve, a meghívott előadók is igyekeztek e köré fűzni fel előadásaikat. Pécsi Györgyi sajnos betegség miatt nem tudott eljönni, viszont Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című, alig néhány hete a Magvető gondozásában megjelent kötetéről írt egy rendkívül élvezetes, alapos és humoros véleményt, amelyet László Noémi tolmácsolt a közönségnek.
Erős Kinga három szerzőn és műveiken keresztül igyekezett megrajzolni a témaként megjelölt Erdély-képet, volt amely könyvben (például Dragomán György: A fehér király) nem jelent ez meg, mert általánosan bármely diktatúrára, a világ bármely részére alkalmazható lett volna, nem feltétlenül Erdély-specifikus, az is tökéletesen élvezheti, akinek semmilyen háttértapasztalata nincs hozzá (de ugyanez Nagy Koppány Zsolt könyvéről is elmondható). A másik két könyv (Vincze Ferenc: Desertum, valamint Csender Levente: Murokszedők) már jellemzőbb képet fest Erdélyről, ahogyan Tompa Andrea két rendkívül munkás, aprólékos és érdekfeszítő könyve (A hóhér háza és a Fejtől s lábtól) is. Ez utóbbiakról Demeter Zsuzsa beszélt.
Délután Szentmártoni Jánost költőként faggatta Király Zoltán, érdekes részleteket tudhattunk meg a Magyar Írószövetség elnökének életéből a szavain és versein keresztül, de azért a beszélgetés végére csak-csak átkanyarodtak az irodalompolitika mezejére is a beszélgetőpartnerek.
Péntek este Karácsonyi Zsolt irányítása alatt a prózaíróké volt a főszerep, a táborlakók olvastak fel műveikből (másnap este ugyanez a programpont ismétlődött meg, csak éppen költőkkel). Szombaton zajlott az E-MIL közgyűlése, este pedig a székelyföldi turnén levő Bodor Ádámmal beszélgetett Fekete Vince, mintegy méltó megkoronázásaként a hétvégének. Bodor – megszokott stílusához képest – felszabadult volt, láthatóan élvezte az estet, nem különben a hallgatóság is.
A vasárnap reggel már a búcsúzkodásé és táborzárásé volt. A táborban, a szervezőkben, a hangulatban és a programokban idén sem csalódtunk, aki részt vett, minden bizonnyal ősszel, a hagyományos szeptemberi időpontban megszervezett táborban is ott lesz.