Az E-MIL XVII. írótáboráról
Fotó: Toró Attila/sepsiszentgyorgy.info

Az E-MIL XVII. írótáboráról

A 2018. szeptember 6-9 között lezajlott tizenhetedik EMIL-tábor sajtóvisszhangjából szemlézünk:

Erdély-történetek címmel a hétvégén tartották az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tizenhetedik írótáborát Árkoson, amely elsősorban azokra a szerzőkre fókuszál, akik a 60-as, 70-es években indultak, de természetesen a fiatalabb nemzedék képviselői is jelen vannak a táborban, a legifjabbak pedig az E-MIL-táborok egykori gyakorlatához hűen műhelymunkákon vesznek részt.

A liga elnöke, Karácsonyi Zsolt költő csütörtök este kilenckor nyitotta meg hivatalosan a rendezvényt, röviden ismertetve a résztvevőkkel, hogy az erdélyi történetnek melyik oldalát próbálja szemügyre venni, befogni, értelmezni az idei tábor. Azok a szerzők – Farkas Árpád, Bogdán László, Ferenczes István, Király László, Szilágyi István, Mózes Attila, Sigmond István és mások – akikkel, akikről a rendezvény során beszélgetnek majd, Erdély történeteinek nagyon fontos fejezeteit írták meg vagy írják máig is, és bár egyesek nincsenek az élők sorában, műveik, történeteik elevenen élnek a magyar irodalmi köztudatban. Kortársak ugyan, de egyre inkább klasszikusoknak számítanak – állapította meg róluk a liga elnöke. A megnyitó után megtartották a tábor első felolvasóestjét, amelynek vendégei Karácsonyi Zsolt és Antal Balázs voltak. Fischer Botond elsősorban szakmai kérdésekről faggatta őket, de ezek nyomán nagyon messzire elkalandoztak az írói lélek legmélyebb, legszemélyesebb rejtelmei felé.
Tegnap Cs. Nagy Ibolya Farkas Árpádról, Márkus Béla Szilágyi Istvánról, Demeter Zsuzsa Sigmond Istvánról, Pécsi Györgyi Ferenczes Istvánról, Zsidó Ferenc Király Lászlóról, Antal Balázs pedig Mózes Attiláról tartott előadást a táborban, délután pedig két nyilvános könyvbemutatóra is sor került Sepsiszentgyörgyön a Tein Teaházban: a Cs. Nagy Ibolya által írt Farkas Árpád-monográfiáról Szonda Szabolcs könyvtárigazgató beszélgetett a két érintettel, az Űrbálna, helyszíni versírás antológiájának bemutatóján pedig Fischer Botond faggatta a szerzők közül Papp Attila Zsoltot, Karácsonyi Zsoltot, Bálint Tamást, Horváth Benjit és Király Farkast. Este az árkosi táborban Lakatos Mihállyal, Lövétei Lázár Lászlóval és Ferenczes Istvánnal ismerkedhettek meg közelebbről az írótársak Demeter Zsuzsa kérdései és a felolvasások nyomán. Ma délben Cseke Péter tart előadást az erdélyi irodalmi szociográfiáról, utána a hagyományos tábori focimeccs következik, este pedig Király Zoltán, Király László és Bogdán László mutatkozik be Zsidó Ferenc kérdései nyomán, majd a szeminárium résztvevőinek felolvasásai zárják az idei E-MIL-tábort.
A csütörtök esti nyitány után Karácsonyi Zsolt lapunknak elmondta, van egy sajátos hangulata annak, amikor az írók egy írói közönséggel ülnek szemben, más szempontok kerülnek előtérbe az ilyen eszmecserék alkalmával. Örömét fejezte ki, hogy végre Sepsiszentgyörgyön is bemutathatják a 2016-ban megjelent Farkas Árpád-monográfiát és a Kolozsvári Magyar Napokon zajló helyszíni versírásnak az első hét évét egybegyűjtő antológiát. Mint mondta, néhány évig nem szerveztek külön programokat a fiatal íróknak, de tavaly óta ismét bevezették a szemináriumokat, amelyek idén Antal Balázs és Király Farkas irányításával zajlanak. Kérdésünkre hozzátette: általában nem reklámozzák nyilvános körben az árkosi eseményeket, mégis minden évben megjelenik néhány külső érdeklődő az előadásokon, akiket örömmel fogadnak. (Nagy B. Sándor, Háromszék)



Szeptember 6. és 9. között tartotta nyitva kapuit Árkoson az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) XVII. tábora, melyen Erdély-történetek cím alatt hangzottak el előadások a ’60-as, ’70-es évek kiemelkedő szerzőiről. A megalakulásától eltelt időszak eredményeiről, idei témaválasztásuk indokairól és az irodalom jövőjéről a tömörülés elnökével, Karácsonyi Zsolt költővel, a Helikon főszerkesztőjével beszélgettünk.
– Mi a hozadéka ezeknek a táboroknak?
– Talán legfontosabb, hogy a mintegy 150 fős tagságunknak, valamint a Kárpát-medence különböző részeiről érkező társainknak alkalma nyílik találkozni és bizonyos, őket érintő kérdésekről, érdeklő témákról véleményt cserélni. Így például tavaly a szépirodalom jelenlegi helyzetét próbáltuk felmérni, illetve számba venni és kidolgozni a javítását szolgáló stratégiákat, lépéseket. A jövőbe nézés után pedig ebben az esztendőben megvizsgáljuk, hogy Erdély történelme és történetisége mennyire van jelen az 1960-as, ’70-es években alkotó nemzedékek műveiben. A pályakezdők vagy annak elején lévők támogatása mellett ugyanis célkitűzéseink közé tartozik a közelmúlt erdélyi irodalmának megismerése és megismertetése is. Annál is inkább, hogy a megtartandó előadásokra való felkészülés értékes, különböző folyóiratokban vagy kiadványokban majd megjelenve közkinccsé váló, hosszú távon használható tanulmányok megírását eredményezi.
– Miért tartják fontosnak ezeknek az életműveknek, valamint múltunk bennük tükröződő eseményeinek a megismertetését?
– Időről időre azért kell beszélni Erdélyről és az előző nemzedékek életművéről, mert ennek ismeretében és tudatában mi magunk is könnyebben tudunk továbblépni.
– Mi alapján választották ki a táborban elhangzó előadások alanyait?
– Ennek nem volt egy szigorúan meghatározott feltételrendszere, mert beláttuk, hogy egy ilyen alkalom nem nyújt lehetőséget az utóbbi 50-60 évben maradandó és értékes irodalmi műveket alkotó erdélyiek teljes számbavételére, hiszen ez az időszak több mint húsz világirodalmi rangú szerzőt termelt ki magából. Így csak egyéni szempontokat vettünk figyelembe a névsor összeállításánál.
– Az irodalomra is érvényes az a megállapítás, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jövő?
– Egyértelműen, ugyanis ha nem foglalkozunk megszületésük időpontjától függetlenül az előttünk járók életművével, akkor fejlődni sem tudunk, ugyanis az irodalomnak gyógyító és továbblendítő ereje van.
– Tapasztalata szerint napjaink fiataljai hogyan viszonyulnak, illetve egyáltalán viszonyulnak-e valamilyen módon az irodalomhoz?
– Még mindig van egy olyan réteg, amely érdeklődik iránta, és figyelemmel kíséri berkei történéseit, beleértve az új művek megjelenését is. Az olvasás formái viszont megváltoztak, hiszen nemcsak hagyományos, vagyis nyomtatásban kiadott, hanem a világhálón különböző elektronikus formátumokban fellelhető művekre is van igény. Napjainkban azonban tagadhatatlanul más a szerepe, mint a múltban, de a jelentőségét megőrizte, mert többet nyújt a hétköznapoknál. Van tehát jövője is. (Bedő Zoltán, Székely Hírmondó)

Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) múlt héten, Árkoson megszervezett tábora kihelyezett eseményeként került sor a Farkas Árpádról szóló könyv bemutatására péntek este a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. Ennek szerzőjével és művének alanyával Szonda Szabolcs könyvtárigazgató beszélgetett.
Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténésztől megtudhattuk, iskoláknak, valamint egyetemeknek is használatra javasolható formában és nyelvezettel törekedtek megírni a Magyar Művészeti Akadémia írókról szóló kismonográfia-sorozatának köteteit. Ezek egyike Farkas Árpádról, Sepsiszentgyörgyön élő költőről, műfordítóról, lapszerkesztőről született meg az ő tollából.
Arról az alkotóról, aki még a pályája kezdetén megfogalmazta, hogy az irodalmat és erkölcsöt, illetve etikát nem lehet elválasztani egymástól. Mostanra pedig elmondható, hogy műveiben és magatartásában egyaránt ehhez tartotta magát. Hiszen a kisebbségi létből fakadó, emberhez nem illő helyzeteket tárta folyamatosan a nagy nyilvánosság elé, a felszámolásuk szándékával.
A róla írott könyvről szólva, melyben életpályájának és munkásságának ismertetése egyaránt helyet kapott, az érintett kifejtette, örömmel észlelte, hogy tartalmazza mindazt, amit a verseiről vagy róla 1990 előtt és egy jó ideig azután is elhallgattak. Ez pedig – tesszük mi hozzá – a lélek és tudatromboló kultúrpolitikával, valamint a magyarellenes magatartással való szembeszegülés volt. (Bedő Zoltán, Székely Hírmondó)

Ha az ember a saját életművéről írott kötetet olvassa, az olyan, mint az élveboncolás, az altatás nélküli műtét – mondta Farkas Árpád a Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész által róla írott monográfia tegnapi teinbeli bemutatóján.
Farkas Árpád örömét fejezte ki, hogy annyi idő, annyi várakozás után valaki megfogalmazta élettörekvését, amit korábban a recenziók, kritikák sikeresen kikerültek. Felelevenítette, a második Forrás-generáció tagjaiként nemzedéke megismerhette már a hatalom visszásságait, beoltottabbakká váltak, elhatározták hát, hogy ami előttük folyt, azt tovább nem csinálják. „Egyet tudtunk, hogy ez a társadalom nem nekünk készült, és ezt a társadalmat nem fogjuk tovább éltetni” – mondta. Az előttük járók dilemmái – a „nem lehet” és az „ahogy lehet” – után, látva, hogy már úgysem lehet, ahogy lehet, az fogalmazódott meg bennük: úgy kell cselekedni, ahogy kell.
A maga során Cs. Nagy Ibolya a beszélgetést moderáló Szonda Szabolcsnak a kivonulás lehetetlenségére vonatkozó kérdésére válaszolva kifejtette, Farkas Árpád versbéli magatartásával is azt akarta bizonyítani: a költészet úgy veheti birtokba a valóságot, hogy valóságként kezeli azt a közeget, amelyben az alkotó él. Ezt az elvet a kezdetektől képviselte, versben, publicisztikában vagy a háttérből, a Háromszék főszerkesztőjeként, így hát az ő kivonulása lehetetlen, függetlenül attól, hogy most ír vagy sem – összegzett Cs. Nagy Ibolya. (Váry O. Péter - Háromszék)