Határtalan irodalom

Jó hangulattól, pezsgő vitáktól volt hangos az idei Árkosi Írótábor, amelyet IX. alkalommal rendezett meg az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL). A többek között Kárpát-medencei folyóiratok bemutatkozására fókuszáló rendezvény az értékteremtést, a magyar nyelv ápolását tartotta legfontosabb feladatának.

Az (E-MÍL) tábor helyszíne már három éve a Sepsiszentgyörgy melletti kis falu, Árkos, ezt megelőzően szintén székely településen, Zetelakán rendezték meg. Ezt fontos kiemelni, hiszen nem mindegy, milyen helyre „üti fel sátrát” az irodalom. A szervezet Árkossal nagyot aratott, ugyanis  a település annyira vonzó, hogy még az is szívesen jár ide, aki csak amolyan „irodalmi turista”. Idén sem történt másképp, a költők, írók, kritikusok, fiatal pályakezdők mellett az irodalomfogyasztók is bekíváncsiskodtak az illusztris környezetbe.

Csütörtök az érkezés napja volt, ahogy azt a fesztiválokon szokás mondani, a nulladik nap. Mondanom sem kell, hogy nagyon fontos momentumok voltak ezek: ismerkedés, kellemes beszélgetések töltötték ki az estet, a költők alaposan bemelegítettek, a poharak megteltek, elmaradhatatlan volt a nótázás, az élcelődés, a pajzánabb viccek, anekdoták, visszaemlékezések korábbi táborok hangulatára.

Másnap viszont már a korai órákban megkezdődött az előadás-sorozat, melynek témája a különböző magyar nyelvterületekről érkező folyóiratok bemutatkozása volt. Színre lépett a békéscsabai Bárka,a kárpátaljai Együtt, a kolozsvári Helikon, a budapesti Hitel, az aradi Irodalmi Jelen. Megmutatta magát továbbá a budapesti Kortárs és az ugyancsak anyaországi Magyar Napló, valamint a Szépirodalmi Figyelő, az Új Könyvpiac és a Parnasszus költészeti folyóirat. A kritikával, tanulmányokkal foglalkozó kolozsvári Korunk is képviseltette magát, de nem hiányzott a csíkszeredai Székelyföld szerkesztősége sem. A tábor vendégül látott két fiatalabb folyóiratot is, a felvidéki Opust és a vajdasági Sikolyt.

A felsorolt lapok vendéglistájából ki kell emelnünk az Opus és a Sikoly profilját, amelyek néhány éve vannak csak az irodalmi piacon. Az Opus 2009-ben indult, amolyan hiánypótló lapként, mivel a Szőrös Kő megszűnt, a Kalligram és az Irodalmi Szemle terjesztési hálózata pedig nem megfelelő a szlovákiai magyar olvasók számára. A lap elsősorban a helybéli szerzők állandó fórumát kívánja megteremteni, valamint a pályakezdőknek biztosít lehetőséget a bemutatkozásra.

A vajdasági Sikoly negyedévente lát napvilágot, profilja hasonló az Opuséhoz. Mindezek mellett izgalmasnak bizonyult a kolozsvári Helikon folyóirat is, Karácsonyi Zsolt főszerkesztő-helyettes kitért a pályakezdő fiatalok támogatását felkaroló Nagy Kilometrik rovatra. Nem mellékes megemlíteni a Tra-Ford Tér projektet sem, amely román nyelvről magyarra átültetett szerzők alkotásait publikálja, a programban résztvevő Tribuna folyóirat pedig a magyar szerzőket fordítja le román nyelvre.

Az anyaországból érkező irodalmi lapok beszámolójából kiderült: az értékteremtést, az anyanyelv tisztaságának megőrzését tartják a legfontosabbnak. Az előadásból leszűrődött az is: a különböző nyelvterületek irodalmi fórumai között hatékonyabb kapcsolatot kell kialakítani.

A tábor további részében a magyar irodalom külföldön való népszerűsítésére, a műfordítások jelentőségére is kitértek. A zárónapra tervezett Kányádi Sándor-est ugyan elmaradt, azonban e helyett kellemes kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyből leszűrődött: annak ellenére, hogy különböző magyar nyelvterületekről érkeztek szerzők, szerkesztők és nyilvánvaló különbségek vannak folyóiratok, irodalmi estek, könyvkiadói profilok között, fontos a magyar irodalom egységére törekedni. E tekintetben az idei (E-MÍL) tábor jó ugródeszka volt új barátságok, szakmai kapcsolatok teremtéséhez. Nem szabad megfeledkezni a pörgős hangulatról sem, hiszen a finom borok, a szép múzsák legalább olyan fontos alkotóelemei az irodalomnak, mint a könyvkiadók vagy a folyóiratok.

(Varga Melinda, 2010. szeptember 15. kultura.hu)